Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tillandsiák

2021.02.01

60297390_2512462882119992_3294859709877583872_o.jpg

 A bromélia család egy nemzetsége a Tillandsia , mely a következő hét alnemzetséget foglalja magába: -----TILLANDSIA----- alnemzetség, típusfaj: T.utriculata, de ide tartozik száznál is több faj, T.brachycaulos, bulbosa, ionantha. -----ALLARDTIA----- alnemzetség, típusfaj:T. guatemelensis, szintén száznál több fajjal így T.latifólia, secunda , tectorum. -----FITARRHIZA -----alnemzetség, típusfaj: T.duratii harminc faj tartozik ide, ezek a növények Dél-Amerikában őshonosak, vírágaik álltalában illatosak, T.crocata, paleacea, streptocarpa. -----DIAPHORANTHEMA----- alnemzetség, típusfaj: T.recurvata, körülbelül 16 faj tartozik ide, ismert, hogy ezek a növények önporzók, ezért hazájukban gyorsan terjednek. T.capllaris, bandensis, stb. -----ANOPLOPNYTUM----- alnemetség, típusfaj: T.stricta, körülbelül 30 faj tartozik ide, T.aeranthos, ixioides, neglecta, stb. -----PSUEDALKANTAER----- alnemzetség, típusfaj: T.viridiflora, csak négy faj tartozik ide zöld tölcséres növények T.grandis, paniculata, nagy növények, gyűjtők nem tartják. ---PSEUDOCATOPSIS alnemzetség, típusfaj: T.ropalocarpa, 21 faj tartozik ide, igy a T.fraeseri, nagy növények csoportja.                                                                                         LEÍRÁSUK----- Szár nélküli vagy szárat alkotó, igen változatos formájú és nagyságú növények, vannak köztük néhány centis fajok,(T.loliacea, brioides, peiranoi) míg mások virágzáskor a két métert is elérik(T.grandis, rahii) ez utóbbi fajok kevésbé alkalmasak magángyűjteménybe.  Leveleik nagyrészt rozettát alkotnak,( T. capitata)néhány fajnál kétoldalasan állnak, (T.giliesi,myosura) másoknál a széles levél alapok alkotnak álhagymát, (T.caput-medusae, ehlersiana) vagy éppen cérnaszerűek vékonyak (T.filifolia, fuschi) mások tölcséresek víz tárolására alkalmasak (T.dyeriana, guatemalensis). A leveleket víz felvételre kialakult pikkelyek borítják, minél szárazabb helyről származik a növényünk, annál sűrűbb, akár tollasan pikkelyesek a levelek (T.tectorum), másik szerepük az erős sugárzás elleni védelem ezek a fajok a reggeli harmatot is képesek hasznosítani, Peru sivatagos területein élő tillandsiák így a T.latifolia, paleacea, a hajnalban lecsapódó ködből nyerik az életükhöz nélkülözhetetlen vizet. A tölcsért alkotó fajok mivel a levélrozetta víztárolásra alkalmas kevésbé pikkelyesek, s ezek is inkább az alapok belső részén találhatók (T.punctulata, kirchoffi). Gyökereik kis számúak eleinte puhák, később fásodók drótszerűek szorosan tapadnak a közeghez, főként a növény rögzítését szolgálják. Virágzat, lehet egyszerű(T.tenuifolia) és összetett ,(T.didisticha) mely hosszabb rövidebb virág száron helyezkedik el. A virág felépítésének ismerete fontos , mivel a korrekt fajmeghatározás elengedhetetlen feltétele. A Tillandsiák virágzata kalász virágzat, mely lehet egyszerű kard alakú kalász (T. noleriana) vagy összetett, szétálló több kalászos( T.didsticha). A virágzat egy két fajtól eltekintve a levélrózsa közepében fejlődik ki, melyet a fellevelek veszik körül, ezek a fellevelek találhatók a virág szárán is. A kalászok alatt elhelyezkedő levél, a tartólevél, legtöbbször rövidebb mint  kalász, rendszerint akárcsak a fellevelek  megfelelő fényben élénk színűek. A kalászokat alkotó kétoldalasan álló levelek a takarólevelek, takarják a csésze, szirom és ivarleveleket.  A sziromlevelek, változatos színűek, piros, kék, sárga, barna, zöld sárgásbarna tarka, valamint két színűek  is lehetnek. A szirmok lehetnek csövesek, ahol a porzók és bibe a virágból kilógnak, valamint széthajló hegyűek, ahol az ivarlevelek zártan vannak.                                                                              ELTERJEDÉSÜK:  Az USA déli államaitól az egész kontinensen át  elterjedtek, néhány faj Észak-Chilléből ismert.  Floridában is  honos a T. fasciculata, flexuosa, paucifolia, usneoides, stb. A tengerszint feletti magasságbeli elterjedésük is hasonlóan alakul, Boliviában , Peruban, 3000m felett több faj honos, így Peruban T. landbeckii, macbrideana, és változatai, Boliviában T. alberi, boliviensis, yunckaraensis, ez utóbbi olyan magasságban is megél. ahol az éjszakai hőmérséklet bizonyos évszakokban fagypot alá sűlyed. A leg alacsonyabban élő fajok is meglepik a szemlélőt, a Die Bromelie egy régebbi számában akadtam egy cikkre , ahol T. gardneri var. rupicoláról írtak, és közöltek képeket, Rio de Janeiro közvetlen tengerparti sziklafalain 4-5 m magasban. Megtalálhatók a az eső erdőkben, homoksivatagokban, napsütésnek kitett kopár sziklafalakon, széleskörű elterjedés s az ebből adódó erősen eltérő életkörülmények alakították e növények formagazdagságát, sokszínűségét. Még az azonos fajhoz tartozó egyedek között is nagyfokú morfológiai eltéréseket figyelhetünk meg ha elterjedési terület éghajlati viszonyai  eltérőek. Mindezekből adódik, hogy nem gondozhatjuk azonos módon kedvenceinket.

 ÉLETMÓD ÉS GONDOZÁS: a Tillandsiák helyes gondozásához elsősorban azok sajátságos életmódját kell megismernünk, különösképpen a vízfelvevő és víztartó képességüket. Ez a Broméliáknál-így a Tillandsiáknál is- különleges és a növény világban egyedül álló. Az alapvető életfeltételeket ismerve, helyes útmutatást kapunk a növények megfelelő gondozásához is, s így a Tillandsiák  nagy része kitűnő szobanövény lehet. Azok a Tillandsiákon melyek leveleivel nem alkotnak tölcsért, a növények leveleit vékonyabb-vastagabb rétegben ezüstfehér színű pikkelyek fedik és ennek következtében ezek e növények filc szerűnek, tűnnek (T.cacticola, harrisii, mitlensis stb. ) xerophyta fajok. Kézbe véve egy ilyen pikkelyekkel vastagon borított növényt szinte bittosak lehetünk benne, hogy sziklafalakon, homoksivatagban, vagy  egyéb száraz UV sugárzásnak kitett helyeken élnek, (sziklákon élő pl.T. latifolia var leucophylla, lithophylla, sivatagban tenyészők, T.paleacea, purpurea, száraz ligetekben, T.aguascalietensis, dasilirifolia) s mindezek útmutatást nyujtnak az ápolásukhoz, elhelyezésükhöz.A tölcséres broméliáknál ezek a pikkelyek kisebb számban a levelek hónaljában találhatók meg mezophyta növények. Ez a pikkely különleges komplikált szivacsos szerkezetű berendezés, amely lehetővé teszi a növény számára a víz és a vízben oldott tápanyagok felvételét, sőt a levegő páratartalmát is képesek hasznosítani. Az ebbe a csoportba tartozó növényeknél a gyökéren keresztül történő tápanyag felvétel nem számottevő. A szivacsos szerkezetű pikkelyeknek ezen kívül árnyékoló és hőszigetelő szerepe is van, védik a növényt a nagy melegtől s még inkább a magas UV sugárzástól. Az eddigiekből már látható, hogy az igazán sokat tűrő  xerofita Tillandsiák szinte kizárólag a pikkelyszemcsékkel erősen fedett növények csoportjából kerül ki. Ezeknek a növényeknek igen nagy a fényszükségletük, a teljes napfényt is tartósan bírják, ennek hiányában megnyúlnak elveszthetik eredeti karakteres formájukat. Mivel a levegő páratartalmát is képesek megkötni, viszonylag kicsi a víz igényük, a túl sok víz káros is lehet számukra, ennek következtében viszont lassan növekednek. Ezeket a  fajokat elsősorban epifita módon fára szerelve világos, napos helyen neveljük. A növények vízszükségletének biztosítását - ha a gyűjteményük nagysága ezt meg engedi – célszerű vízbemártással kielégíteni, ha ez nem kivitelezhető permetezéssel végezhetjük. Az öntözések gyakoriságát a tartási körülményekhez igazítsuk, meleg páraszegény körülmények esetén bővebben, míg hidegebb borús időben ritkábban. Öntözéshez lehetőleg eső vizet használjunk Ha módunk van rá, május végén június elején vigyük növényeinket szabadban, itt sokkal jobban érzik magukat mint a lakásban, fejlődésük dinamikusabb. Kirakásuknál ügyeljünk rá, hogy eleinte árnyékolva legyenek még az erős fényt igénylő fajok is, s csak fokozatosan kerüljenek teljes napra, de a déli órákban kapjanak szórt árnyékot. A nap égéstől ha nem is pusztulnak el a növények, elcsúnyulnak, és a növekedésben is vissza maradnak. Nyár folyamán az intenzívebb fejlődés érdekében adhatunk tápoldatot is növényeinknek. Mint minden kultúrában tartott növényeknél a Tillandsiáknál is előnyös a növekedésre, virágzásra, ha időnkét pótoljuk a tápanyagot. Az epifíta növények sótűrő képessége kicsi, így az adagolásnál az előírt mennyiség felét harmadát használjuk, és lehetőleg a dél előtti órákban végezzük a kijuttatást, nyáron kéthetenként.                                                                                                VIRÁGZÁS-SZAPORÍTÁS: Virágzás idején érik el a növények fejlődésük csúcspontját. A virágzás és az esetleges magfejlesztés után a növény fejlődése le áll, és fajtól függően  egy vagy több sarj fejleszt az anyanövény ez után előbb-utóbb elpusztul, de a sarjai  idővel jókora telepeket alkotnak. A sarjak fejlődése ha az anya növényen hagyjuk, igen gyors, legtöbbször 1 év alatt elérik az anya növény nagyságát. Szaporíthatjuk növényeinket sarjakról (vegatíve) úton, ez egyszerűbb és főként gyorsabb megoldás. A Tillandsiákon  fejlődhetnek sarjak a növény szárán, virágzás előtt, vékony magoncokra emlékeztetők ezeket adventív sarjaknak nevezzük, ilyenek figyelhetünk meg pl. T.kirchoffiana . A legtöbb növényen a levelek tövében fejlődő sarjak a jellemzőek,erőteljesebbek, nagyobb ütemben fejlődnek. Végül néhány Tillandsia fejlezthet sarjakat a virágzati száron T.flexuosa, intermedia, secunda v.vivipara ezek jól fejlődnek könnyen leszedhetők. A sarjakat ne válasszuk le túl hamar, mert ilyenkor a kis növény sokáig csak vegetál, nagyon lassan indulnak növekedésnek. Szaporításra érett a sarj ha az anyanövény nagyságának legalább a felét eléri. Igyekezzünk a sarj a tövénél megfogva óvatosan leválasztani az anya növényről, ha már elindította a gyökereit az anya szárában, egy éles késsel vágjuk el. A leválasztott sarjakat kezeljük porrá tört faszén és esetleg gombaölő szer keverékével ,így elkerülhető az esetleges gombás fertőzések és a gyökeresedés is hamarabb beindul. A Tillandsiák egy- egy virága csak 1 napig van teljes nyílásban, rendszerint a reggel nyíló virág másnap reggelre elhervad. A virágokat borító takarólevelek, valamint a tartó és fellevelek igen élén színűek és ezt a színeződésüket heteken sőt hónapokon keresztül megtartják, így tulajdon képpen ezek adják a virágzat különleges, egzotikus jellegét. Vannak fajok, T. brachycaulos, ionantha Fuego, melyek esetében virágzáskor az egész növény vörösre színeződik. Ha több növényünk van ami egyszerre virágzik, próbálkozhatunk a beporzásukkal. A beporzás azoknál a fajoknál egyszerű amelyek ivarlevelei-bibe és porzók- a virágból kilógnak. Ha munkánk sikeres volt, akkor egy hónap múlva megjelennek a magtokok, eleinte zöldek, majd az érés folyamán barnára vagy szürkésbarnára színeződnek. A magok érési ideje fél évtől egy évig terjedhet, csak az érett magtokokat szedjük le a növényről, de nem kell megvárni míg maguktól felnyílna, különösen nem a szabadban tartás esetén. Három rekeszes tokban fejlődne ki a repítőszőrös magvak, melyek élőhelyükön a szél segítségével terjednek szét, egy magtokban akár több száz mag is fejlődhet.                                                         MAGVETÉS-----A beérett magvakat ajánlatos mielőbb elvetni , mivel a Tillandsi magok nagyon hamar elvesztik a csírázási képességüket, a fél éves magok sokszor csak 40-50 % csíráznak ki. Többféle módszert is kidolgoztak a vetés re, igaz ezek leginkább abban térnek el egymástól, hogy mire vetik a magvakat. Az egyik legrégebbi dr.Richard Oeser neves Tillandsia-gyűjtő módszere, ő ujjnyi vastag köteget készített vékony botokat ágakból, majd erre vetett a repítőszőrös magvakat, majd vékony dróttal rögzítette őket. Ma már sok kertészet vet magokat nagyüzemi módon, ahol négyzetméteres nagyságúra szabott, keretre feszített szúnyoghálót használnak hordozó közegnek. A magvetést 18-25 C fokos helyre félárnyékba rakjuk, ügyelve arra, hogy állandóan nyirkosan tartsuk. A magvak csírázása 1-3 héten belül megindul, és ettől kezdve, csak annyi nedvességet adjunk, hogy két öntözés között legyen ideje megszikkadni a vetésnek. A kis magoncok fejlődése rendkívül lassú, különösen az első években, az öntözésüket igyekezzünk úgy beállítani, hogy elkerüljük az algák elszaporodását,  ami a magvetés egyik legnagyobb ellensége. Ahogy a kifejlett növényeknél, itt is használhatunk tápanyagot, viszont csak az előírt adag negyedét, hetenként egy alkalommal, így érhetünk el  egyenletesebb intenzívebb fejlődést.                                                                                            ATillandsiáknak aránylag kevés betegsége és kártevője van, de a gyapjas tetvek megtámadhatják őket,   ilyenkor permetezzük felszívódó szerekkel. Túl száraz tartásnál nyáron előfordulhat atka fertőzés, specális atkaölökkel védekezhetünk ellenük.Néha gomba betegség is előfordul, a célszerű a nyár elei   kirakáskor valamint ősszel a bepakolás előtt megelőzésként  lepermeteznünk őket kombinált szerekkel.