Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mini sziklakertek, edénykertek.

2021.02.09

  Ha kicsi a kertünk, vagy csak egy erkély áll rendelkezésünkre, növények tartásához, készítsünk törpe sziklakertet, vályúkertet.

. A vályúkertészet a sziklakertészet egy formája, amely eredetileg a 19. századi Angliában alakult ki az ipari forradalom fénykorában. Ahogy a viktoriánus korban kialakult egy középosztály, úgy egy új társadalmi jelenség is, a nyári pihenő idő. E vakációs időszakban népszerűek voltak az Európa hegyeit felfedező túra utak a magashegyi növények virágzása idején. E kis drágakövek nagy hatással voltak a növénybarátokra, sorra vitték haza a kiásott növényeket. A hazai kertekbe elültetett növények a vártnál nehezebben aklimatizálódtak, nem sikerült kielégíteni az alpesi növények speciális igényeit. Tökéletes víz elvezetésre de e mellett a gyökereknél állandó nedvességre van szükségük. Idővel rájöttek, hogy e növényeket hosszú távon csak úgy tudják életben tartani, hogy az igényeiknek megfelelő talajt kevernek össze, és a növényeket edényekbe ültetik. A leg szebb összeültetések akkor keletkeztek mikor a használaton kívüli, kőből faragott disznó itató vályúkat ültették be. Ezek a kézzel faragott vályúk általában tufából készültek- egy természetes mészkő képződményből, amely akkor keletkezik, amikor a telített ásványvíz napfénnyel és levegővel érintkezik. A tufa kő, könnyű jól megmunkálható, és mégis erős. Ezek az edények tökéletesen természetesek, némi átalakítás után (vízelvezető nyílások) ültetésre készek, egy kis segítséggel hamar belepi oldalukat a moha. E remek lehetőség azonban véges volt, a kővályúk elfogytak, ki kellet találni valamit a pótlásukra.  Remek mini sziklakerteket lehet kialakítani szabadtéri felhasználásra gyártott pirogránit edények beültetésével, esetleg keményfa ládák felhasználásával, még is a leg elérhetőbbnek és tartósabbnak a beton bizonyult. Tartósan ellen áll az időjárási körülményeknek, porózus felülete idővel beérik, mohásodik.  Széleskörű elterjedésükhöz hozzá járult, hogy az alkotórészek közé lazító anyagokat, így tőzeget, üvegszálat, perlitet, kevertek a súly csökkentésére.Ezek az edények egyes faiskolákban készen is kaphatók, de magunk is elkészíthetjük,  kedvünk szerint alakítva a formát és méretet. Először is szükségünk lesz egy sablonra. Ha csak egy edényt akarunk készíteni, úgy talán egy erősebb kartondoboz is megfelel, igaz így a méreteket a doboz mérete határozza meg. Kicsit több munkával ugyan de lényegesen jobb megoldás lehet, ha fából(osb lap, rétegelt lemez, fenyődeszka) készítünk magunknak formát. A rendelkezésünkre álló anyagból úgy készítsük el a sablont, hogy az később könnyen szétszedtető majd ismét összerakható legyen. A sablon méreteit tetszésünk szerint alakíthatjuk, de bizonyos dolgokat nem árt szem előtt tartani, mint például ha túlméretezzük  a vályút úgy nehezen tudjuk mozgatni, ha túl keskeny edényt készítünk akkor alkalmatlan lesz a térbeni elrendezésekhez . A vályú arányainál bevált, hogy a hosszúság duplája a szélességnek, a mélysége kb 20 cm. Az alapanyag keverékének több receptje is van, a németországi Pfozheim alpesi kertészetben a következő keveréket használják : két rész tőzegkorpa, három rész homok és két rész cement, mi az adalékanyagokat belátásunk szerint alakíthatjuk A kiválasztott anyagokat először szárazon keverjük össze, majd utána adagoljuk hozzá a vizet, úgy hogy a massza ne legyen túl híg. Ajánlatos a betont szilárdító „vasalatot” is alkalmaznunk, a munkánk során, ez lehet drótháló, vagy pár mm vastag dróthuzal. Az elkészült edényt 1-2 napig ne mozgassuk, ez követően viszont óvatosan  szedjük szét a zsalut, és a még  könnyen formázható vályú oldalait dolgozzuk meg  rusztikus felületet alakítva ki. Vigyázzunk a beton kötése során nehogy teljesen kiszáradjon, mert akkor megég és a munkánk tönkre megy. Ha a tőzegbeton edényünk teljesen megszilárdult, ez több hétbe is bele telik, egy alapos átmosás, tisztítás után neki állhatunk a tervezésnek. Az elhelyezésénél vegyük figyelembe, hogy a sziklakerti és ezen belül is az alpesi növények nagy fényigényűek. Ha csak árnyékos helyünk van olyan fajok melyek hegyi szurdokokban élnek és jól elvannak árnyékban is. A trógok elhelyezése után, a már előkészített föld keverékkel feltöltjük az edényt, elhelyezzük a sziklákat, és kezdhetjük az ültetést. Előtte azonban nézzük meg hogy milyen keveréket készítsünk, általános virágföld nem felel meg ezeknek a növényeknek.  Sokféle keveréket kipróbáltak, a végső összeállítás azonban függ attól is, hogy  környékünkön mihez tudunk hozzájutni.   Alap keveréknek bevált a 3 rész tőzeg, 1 rész finom sóder,  1 rész sziklatörmelék,  ez utóbbi kertészetekben zsákos kiszerelésben kapható.  Tápanyag utánpótlására 100 liter keverékhez adjunk 1/2 kg. Osmokot lassú lebomlású műtrágyát, s az egész keveréket pihentessük néhány napig. Ezek után kezdhetjük az ültetés előkészítését, a vízelvezető réteg kialakításával, 2-3 cm vastagon kerüljön az edény aljára, anyaga lehet cserép, téglatörmelék, apró hungarocel stb. erre kerüljön egy vékony réteg sóder, majd az elkészített földkeverék. A keveréket, egyenletesen rétegelve rakjuk az edénybe közben megnyomkodjuk, a későbbi megsűllyedés elkerülése végett úgy, hogy közben ügyelünk arra a végén enyhén, de púposan legyen a keverék.  Ezután jöhetnek a szikla darabok, ezek nem csak erediséget kölcsönöznek a beültetésünknek, de árnyékolják a talajt, vissza tartják a nedvességet. A növényeket úgy válogassuk össze, hogy legyen egy magasabb uralkodó formájú, néhány párnát alkotó és a szélére olyan kúszó fajokat, melyek később lecsünghetnek. A beöltetés után már csak a talajtakaró, elrendezése  majd a beöntözés van hátra, a talajt feltétlenül takarni kell, e növények nem birják a levelükre csapódó talajt.   A  képgalériába bemutatok néhány növényt, melyek  edénykertbe  alkalmasak.                                                                                                                                

     0002.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.